Bár mindenkit érhet zaklatás vagy gúnyolódás az iskolában, az LMBTQI diákok fokozottan veszélyeztetettek ebből a szempontból. A legtöbb LMBTQI fiatalnak szorongást okoz az iskolában, hogy nem tudja, elfogadnák-e a tanárai, osztálytársai, ha kiderülne szexuális irányultsága, nemi identitása.
Én például sokáig a suliban, az osztálytársaim között is kínosan ügyeltem rá, hogy soha ne derülhessen ki. Ez nem csoda, sajnos elég sok sértő, kirekesztő, homofób beszólogatás hangzott el a mindennapi társalgások során. Ezek azt üzenték számomra, hogy ha valaki nem ciszheteró, az nem elfogadható. A titkolózás, a szorongás nagyonsok energiámat felemésztette akkoriban. Azóta megtudtam, hogy a titkolózásra kényszerülő LMBTQI fiatalok körében a kortársaikhoz képest háromszor gyakoribb az öngyilkosság, és kétszer olyan gyakori az önbántalmazás. Aztán szerencsére összebarátkoztam olyanokkal, akikkel őszintén tudtam beszélni magamról, és akik kiálltak mellettem.
Lehet, hogy van olyan osztálytársad, akiről nem is gondolnád, hogy hasonló cipőben jár. Lehet, hogy van olyan, akiről sokan sejtik, mi a helyzet. Lehet, hogy van olyan is, aki nyíltan felvállalja. Mindhárom esetben nagyon nehéz helyzetekkel találja szemben magát a suliban az ember. A Te támogató hozzáállásod rengeteget jelenthet neki, és az egész iskolára jó hatással lehet. Adunk pár tanácsot, hogy mivel tudsz hozzájárulni ahhoz, hogy az LMBTQI diáktársaid nagyobb biztonságban érezzék magukat az iskolában – egy olyan helyen, ahol támogatásra, szövetségesre találhatnak.
Még mielőtt bármit tennél, gondolkodj el:
Tudatosítsd az előítéleteidet és tájékozódj! Mindenkiben élnek sztereotípiák, előítéletek. De míg sokan sajnos semmit nem tesznek azért, hogy kiderítsék, van-e valóságalapja annak, amit hisznek, neked megvan az esélyed arra, hogy átgondold, amit hallasz vagy olvasol, és tájékozódj LMBTQI témákban. Ami ebbe a füzetbe nem fért bele, az megtalálható máshol: gyűjtöttünk pár hasznos olvasnivalót az utolsó részben.
Ne feledd: ha egy haverodról, barátnődről, évfolyam- vagy iskolatársadról kiderül, hogy nem olyan a szexuális irányultsága vagy a nemi identitása, mint a többségé, attól még ugyanaz az ember marad, csak többet tudsz róla. Sőt, lehet, hogy nem árulunk el újdonságot, de ez a tény a te identitásodat és irányultságodat sem fogja befolyásolni. Az viszont, ha a barátod úgy érzi, előtted önmaga lehet, és nem kell titkolóznia, őszintébbé és mélyebbé teheti a kapcsolatotokat.
Tartsd észben, hogy a többségtől eltérő szexuális irányultság és nemi identitás nem probléma, nem betegség, nem pszichés zavar (ld. a 2. részben), ami miatt sajnálatra szorul az ember. Ha viszont valakit emiatt nem fogadnak el a szülei vagy az ismerősei, az probléma. Annál inkább szüksége van olyanokra, akik pozitívan, természetesen viszonyulnak hozzá, és elfogadják úgy, ahogy van.
Ha vallásos vagy...
A legtöbb keresztény felekezetben és sok más bevett vallásban él a nézet, hogy szerelemről és szexualitásról csak házasságban, illetve különböző neműek között lehet szó. De fontos tudni, hogy egyre több olyan közösség illetve felekezet van, ahol nyitottak és elfogadóak az LMBTQI emberekkel szemben, ami biztató folyamat, hiszen minden vallás hívei között vannak LMBTQI személyek is. Mindemellett mindenkinek jogában áll abban a vallásban hinni, amelyikben akar. Mi arra szeretnénk biztatni titeket, hogy tiszteljétek a sokféleséget. Nem azt várja el senki, hogy szeressetek mindenkit, aki más, de fogadjátok el, hogy azoknak is ugyanolyan jogai vannak, akik valamilyen szempontból mások, mint ti. Ez egyetlen vallási doktrínával sem ütközik.
Ha készen állsz kiállni társaidért és támogatni őket:
Szólalj fel!
A szavaknak nagy hatalmuk van. Tudatosítsd, ha körülötted homofób és transzfób kifejezésekkel dobálóznak. Még ha épp nincs is konkrét célpontja ezeknek a kifejezéseknek, az érintett diákoknak ugyanúgy fáj, ugyanúgy azt gondolhatják, LMBTQI embernek lenni ciki, béna, nem normális, nem elfogadott.
Azon a káron felül, amit az LMBTQI diákoknak okoznak az előítéletes megnyilatkozások, az egész iskolai közösségre hatnak ezek a beszólások: ellenséges, kellemetlen légkört teremtenek mindenki számára. A homofób, transzfób megnyilvánulások stigmatizálhatják és célba vehetik a nem LMBTQI diákokat is, akiket valamiért ki akarnak gúnyolni. Ha bizonyos tevékenységek vagy viselkedésformák “buzisnak” vannak címkézve, a diákok nem fejezhetik ki magukat szabadon, és tartózkodhatnak általuk kedvelt dolgoktól a megbélyegzéstől, kirekesztéstől való félelmük miatt. Például egy fiú félhet jelentkezni a színjátszó csoportba vagy táncszakkörbe, vagy egy lány nem mer beállni a foci- vagy a boxcsapatba.
Hallgasd meg!
Biztos te is sokszor tapasztaltad, hogy ha valami miatt szorongsz, már az sokat segít, ha tudsz valakivel őszintén beszélni, aki nem ítélkezik, és megért. Ugyanígy van ezzel az a barátod is, aki LMBTQI identitása és a folyamatos titkolózás miatt szorong. Általában az ember hosszú vívódás után határozza el magát, hogy beszéljen az irányultságáról, identitásáról másoknak. A siettetés, faggatózás stresszt okozhat – ám felbecsülhetetlen érték, ha a másik tudja, hogy van mellette valaki, aki kész meghallgatni. Tudjuk, hogy nem könnyűek az ilyen “nagy beszélgetések”, de nagyon sokat adhatnak a másiknak, és megerősíthetik a barátságotokat is.
Ha kíváncsi vagy, mi mindenre érdemes odafigyelni, ha valaki előbújik neked, olvasd el a Hogyan segítsek, ha valaki előbújik nekem? című írást a Budapest Pride oldalán. (https://budapestpride.hu/hirek/hogyan-segitsek-ha-valaki-elobujik-nekem)
Légy diszkrét!
Ha te elfogadod a barátod, teljesen jogosan úgy érzed, semmi baj nincs ezzel, és az egész világnak el kell őt fogadnia, ám lehet, hogy ő még tart mások elutasításától. Bízd ezt rá, legyen az ő döntése, hogy fel akarja-e vállalni az identitását szélesebb körben is. Tartsd meg a titkát, amíg ő szeretné!
Tégy a tudatlanság ellen!
Ahogy azt korábban is jeleztük, az előítéletek oka nagyrészt a tudáshiány, illetve a téma tabusítása. Ezek ellen te is felléphetsz! Ha alkalom adódik rá, magyarázd el osztálytársaidnak, családtagjaidnak, min mennek keresztül az LMBTQI emberek a társadalomban élő előítéletek miatt, illetve oszlasd el esetleges tévhiteiket – ne maradj csendben, ha a társaságodban téves és másokat leértékelő információk hangzanak el! Tarthatsz kiselőadást, vagy írhatsz házi dolgozatot LMBTQI témákról is.
Hasonlóan gondolkodó társaiddal szorgalmazhatjátok, hogy induljon az iskolátokban emberi jogokkal foglalkozó csoport, szervezhettek filmklubot ebben a témában, kereshettek egy erre nyitott, támogató pedagógust, és meghívhattok előadókat, vagy például a Melegség és Megismerés vagy az Amnesty International egyik foglalkozását.
Lépj közbe, ha zaklatás tanúja vagy!
A szóbeli, fizikai zaklatásnak, bántalmazásnak elfogadhatatlannak kellene lennie minden közösségben, mégis megtörténik a legtöbb iskolában. Tudjuk, hogy nehéz közbelépni, hiszen minden jelenlévő számára ijesztő, ha valakit bántanak, mindenki fél, hogy ő lehet a következő áldozat. De az a tapasztalat, hogy ilyen helyzetekben a legtöbbször a jelen lévő diáktársak reakcióján múlik, hogy abbamarad-e a zaklatás, és előfordul-e újra. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy zaklatás, bántalmazás esetén minél többen azonnal közbelépjenek, illetve gyorsan kérjék felnőttek (iskolai dolgozók, tanárok, szülők) segítségét, ha szükséges – ezzel súlyos következményektől óvhatják meg azt, akit bántanak, kifejezhetik támogatásukat az áldozat felé, a zaklatás elfogadhatatlanságát pedig a zaklató felé.
Elsősorban erőszakmentes, szóbeli segítségnyújtásról van itt szó – ami annál hatásosabb, minél többen állnak ki az áldozat mellett. Ha a szemtanúk kellő eréllyel rászólnak a zaklatóra, hogy hagyja abba, amit csinál, ha elutasítják a viselkedését, és mindazt, amit azzal képvisel, az megingatja a zaklató határozottságát. A nem agresszív fizikai közbelépés (például a bántalmazó elválasztása az áldozattól és az áldozat fizikai kimenekítése a helyzetből) egyes súlyos esetekben sajnos veszélyes lehet, más esetekben viszont lehetséges és szükséges is. Mérlegelni kell a helyzetet: ha úgy látod, a te testi épséged is veszélyben van, ezt ne kockáztasd, rögtön jelezd az atrocitást a felnőtteknek. Ki kell emelnünk, hogy az erőszakra az erőszak nem jó válasz, mert azt a probléma- és konfliktusmegoldási modellt erősíti meg, amelyben a fizikai erő dönt, s amelyben bosszút lehet állni. Ez az esetlegesen alulmaradó zaklatónak sem azt üzeni, hogy viselkedése nem helyes, legfeljebb azt, hogy nem elég erős.
Jó, ha tudod: nemcsak az bátoríthatja a zaklatót, ha a szemlélődő osztály- vagy iskolatársak valamilyen módon támogatják a zaklatást (pl. nevetnek, poénkodnak, bámészkodnak), hanem az is, ha közönyösek maradnak, és úgy csinálnak, mintha mi sem történt volna (pl. nem néznek oda, elfordulnak, elmennek) – ez azt üzeni, hogy a zaklató vagy bántalmazó bármit megtehet.
Fontos, hogy tudatosítsd, a bántalmazás és zaklatás jelentése nem “árulkodás”, és aki ezt teszi, az nem “spicli”. A másik ember testi-lelki épsége elsődleges kell hogy legyen egy ilyen helyzetben. Az áldozat érdemel szolidaritást, nem pedig a bántalmazó. Az iskolában dolgozó felnőttek pedig felelősséggel tartoznak minden odajáró gyerekért – kötelességük megvédeni őket.
Még egy dolog: általában a zaklató fél is valamilyen szempontból áldozat, aki segítségre szorul. Sok agresszív fiatalra igaz, hogy nem tanulta meg a saját és mások érzéseit értelmezni, a feszültségek okát felismerni, és a konfliktusokat kezelni. Lehetséges, hogy valamely közösségben – pl. a családjában – felé fordulnak agresszíven vagy elutasítóan, és ez mintává válik számára. Ha kap segítséget (pl. pszichológustól, tanároktól), és energiát fektet viselkedésének megváltoztatásába, megérdemel egy új esélyt iskolatársaitól is.
