Sokan kérdeztétek...

…az alább felsoroltakat.

Mivel a nemi identitással és szexuális irányultsággal kapcsolatos témákat sok közösségben, sőt, a népszerű médiában is tabuként kezelik, nagyon sok tévhit kering róluk. Ez mindenkinek rossz: az LMBTQI közösségnek és a nem-LMBTQI embereknek is.

Most megpróbáljuk összegezni a leggyakoribb kérdéseket a témában, és tiszta vizet önteni a pohárba. Lehetséges, hogy ezek után sok újat fogsz tudni mondani a haveroknak, a tanároknak és a szüleidnek is. Változtassunk együtt a megosztottságon!

Kezdjük a legelején: miért kell ezzel foglalkoznunk egyáltalán?

Az LMBTQI vagy annak tartott személyek csúfolása, megbélyegzése, diszkriminációja és zaklatása rendkívül gyakori. Az előző részben már szó volt arról, hogy az ilyen sértések ellenséges, kirekesztő légkört teremtenek, és súlyos következményekkel járhatnak. (Például csökkentik a tanulási motivációt, szorongást, önbizalomhiányt, depressziót okoznak.)

Nemcsak az érintettek, hanem az egész közösség érdeke, hogy egyetlen diáknak se kelljen félnie, rejtőzködnie és elszigetelődnie a többiektől az iskolában. Az előítéletesség az iskola egész légkörére kihat. Az iskolai légkör pedig szexuális irányultságtól és nemi identitástól függetlenül minden diákot befolyásol. A megbélyegzés ellen tehát muszáj fellépni ahhoz, hogy a suli biztonságos és befogadó hely legyen, ahol a tanulásra, társai megismerésére, önmaga fejlesztésére koncentrálhat mindenki, és megtanulhatja az együttműködést sokszínű társadalmunk minden tagjával. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha minden diák és tanár reális, torzításoktól mentes képet kap egyes kisebbségekről, köztük a meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű, queer és interszex emberekről is, és tudatosan figyel az elfogadó nyelvhasználatra és viselkedésre.

(A homofób és transzfób megjegyzések hatásával kapcsolatban lásd még az 5. részben található tanácsokat.)

 

Az iskolánkban tuti, hogy nincsenek LMBTQI emberek. Ez nagyon ritka, ugye?

Gyakoribb, mint gondolnád! A rejtőzködés, titkolózás miatt nehéz pontos százalékot meghatározni, de ahogy azt a bevezetőben is jeleztük, a kutatók 4% és 10% közé teszik a melegek és leszbikusok arányát a társadalomban. Ha hirtelen minden LMBTQI emberről megtudnánk, hogy ő LMBTQI, rádöbbennénk, hogy milyen gyakran kerülünk kapcsolatba LMBTQI személyekkel a hétköznapokban, csak éppen most nem tudunk róla.

 

A homoszexualitás és a transzneműség betegség?

A melegeket, leszbikusokat, biszexuálisokat a történelem során sokszor és sok helyen tartották betegnek, de ez a felfogás fokozatosan háttérbe szorul, amióta egyre nyitottabbak és sokszínűbbek a társadalmak, és csak egyes csoportokban és előítéletes emberek gondolkodásában él tovább. A melegeket régen gyakran kegyetlen módszerekkel (pl. áramütésekkel) próbálták „átnevelni". Ez sosem sikerült; azt azonban elérték, hogy az így „kezelt” embereknek nemhogy a szextől, de az élettől is elmenjen a kedve, mivel elfojtani és szégyellni kényszerültek irányultságukat, identitásukat.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1973, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete pedig 1992 óta nem tartja pszichés betegségnek a homoszexualitást. A melegséget azóta az emberi szexualitás egy normális, pozitív változatának tekintik, nem pedig „gyógyítandó” betegségnek.

A transzneműek által átélt nemi diszfóriával (testi jellemzőik és nemi identitásuk össze nem illésének érzésével) kapcsolatban zajlanak viták jelenleg a transz emberek körében is: egyesek szerint, mivel a transzneműség nem betegség, ezt a diagnózist is törölni kéne, hiszen patologizáló, mások szerint a diagnózis megléte azért fontos, hogy könnyen biztosíthatóak legyenek a megfelelő nemi helyreállító kezelések a transznemű emberek számára. Mindenesetre az Egészségügyi Világszervezet kézikönyvének 2018. júniusában közzétett verziójából már minden transzneműséggel kapcsolatos kategóriát töröltek a mentális és viselkedési zavarok közül.

 

Az LMBTQI emberek lelkileg sérültek?

Számos pszichológiai vizsgálat jutott arra a következtetésre, hogy a melegség vagy a transzneműség önmagában nem okoz pszichés problémákat. Az, hogy az LMBTQI emberek között mégis gyakoribb a depresszió és az öngyilkossági kísérlet, nem a szexuális irányultságukból vagy a nemi identitásukból következik, hanem az ehhez kapcsolódó gyakori társadalmi elutasításból (pl. szülők, iskolatársak, munkatársak részéről), és abból, hogy sok akadály hárul eléjük a szabad önkifejezésben, identitásuk megélésében.

 

A melegség nem szolgálja a fajfenntartást, ezért természetellenes, ugye?

Ezen érvelést követve: a fajfenntartást az olyan heteroszexuális kapcsolatok sem szolgálják, amelyekben nem születik gyermek. Az azonos neműek iránt érzett vonzalom jelensége egyidős az emberiséggel, és jó okunk van feltételezni, hogy a különböző korokban meglepően stabil volt a melegek aránya a társadalomban (más kérdés, hogy mikor mennyire volt nyilvánosan vállalható). Az újabb kutatások az állatvilágban is kimutatták a valódi homoszexualitást (amikor az állatok nem csupán azért létesítenek szexuális kapcsolatot velük azonos nemű társaikkal, mert nem áll rendelkezésre más nemű fajtársuk). Mindez arra utal, hogy a homoszexualitásnak megvan a maga jelentősége az élővilágban, és nem nevezhető „természetellenesnek".

 

Azonos nemű kapcsolatokban az egyik fél férfi, a másik női szerepben van?

Ilyen felosztás előfordulhat, de meglehetősen ritka. A legtöbb meleg és leszbikus kapcsolatban a partnerek egyéni érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelően keverve végzik a „férfiasnak” vagy „nőiesnek” tartott tevékenységeket, és ez igaz a szexualitásra is.

 

A melegek gyermekei maguk is melegek lesznek?

Számos kutatás bizonyítja Nyugat‐Európában és az USA‐ban, hogy az azonos neműek által felnevelt gyerekek nem lesznek nagyobb valószínűséggel melegek vagy leszbikusok, mint az ellenkező nemű párok gyerekei. Az LMBTQI emberek túlnyomó többsége pedig heteroszexuális szülők gyermeke.

 

Az emberek azért lesznek leszbikusok vagy melegek, mert még nem volt kielégítő szexuális élményük ellenkező neművel, vagy nem találnak maguknak ellenkező nemű párt?

Mivel például a leszbikusok nem férfiakhoz, hanem nőkhöz vonzódnak, természetes, hogy nem elégíti ki őket a férfiakkal folytatott kapcsolat és szex. A leszbikusok és melegek egy része azután ismeri fel határozottan valódi vágyait, miután megtapasztalta, hogy sehogyan sem tudja élvezni a párkapcsolatot és a szexet ellenkező neműekkel.

 

Igaz, hogy a legtöbb molesztáló meleg?

Gyakori tévhit, hogy a meleg férfiak szexuálisan molesztálják a kisfiúkat. A statisztikák azt mutatják, hogy a molesztálók többsége heteroszexuális férfi, mégpedig olyan, aki jól ismeri a gyereket, családtagja vagy ismerőse. Valójában a fiatal lányokat és a nőket molesztálják, zaklatják és erőszakolják meg legtöbbször heteroszexuális férfiak – csak erről sokkal kevesebbszer kapunk hírt, mint ahányszor megtörténik.

 

De miért kérkednek a melegek az irányultságukkal?

Egy heteroszexuális embernél nem tartják kérkedésnek, ha társaságban a partneréről és közös programjaikról beszél, vagy kiteszi a hivatali íróasztalára a kedvese fényképét. A valódi kérdés az: miért érzik sokan kérkedésnek, ha egy meleg ember ugyanezt teszi. Ha egy azonos nemű pár ugyanúgy kifejezi egymás iránti érzelmeit, mint egy heteroszexuális pár, az nem kérkedés, és senki számára nem káros.

 

Ha sokat beszélünk erről a témáról, több lesz az LMBTQI ember? A végén divat lesz LMBTQI-nak lenni?

Ez abból a szempontból igaz, hogy aminek a létezéséről nem tudnak az emberek, azzal nehezen tudják azonosítani magukat. Viszont amennyiben az ismeretterjesztés, tájékoztatás azt eredményezi, hogy többen bújnak elő, az nem azt jelenti, hogy heteroszexuális illetve cisznemű emberek változnak meg, hanem olyan emberek ismernek rá saját helyzetükre, akiket korábban szorongással és boldogtalansággal töltött el, hogy irányultságuk vagy identitásuk nem illeszkedik a külvilágból érkező elvárásokhoz.

A melegség vagy a transzneműség jelenleg még annyira elutasított társadalmunkban, hogy azt divatnak nevezni nagy tévedés. Ha divat lenne, akkor a melegek és transzneműek többsége nem kényszerülne arra, hogy titkolja irányultságát, identitását. Több szó esik LMBTQI témákról, mint korábban, mert többen előbújnak, és a világ egyes részein szerencsére nő a nyitottság és az elfogadás, de ettől még semmiképp sem lesz divat LMBTQI embernek lenni.

 

Ha valaki akarja, megváltoztathatja a szexuális irányultságát vagy a nemi identitását?

A melegek, leszbikusok és biszexuálisok nem maguk választották szexuális irányultságukat, és a transzneműek sem választották nemi identitásukat, hanem az „történik velük”, függetlenül attól, hogy mit szeretnének, vagy mások mit várnak el tőlük. Akarattal nem lehet új irányt adni a vágyaknak és a mélyen megélt identitásnak, legfeljebb megtartóztatni magunkat az azonos nemű partnertől, vagy a szabad önkifejezéstől. Ez azonban sok belső feszültséghez vezet, és nagyban csökkenti az élet színvonalát.

 

Az LMBTQI emberek másokat is meg tudnak változtatni? Befolyásolhatja-e egy LMBTQI ember egy másik személy szexuális irányultságát vagy nemi identitását?

Ahogy akarattal sem lehet meleggé vagy transzneművé válni, úgy más befolyására sem. Csakúgy, ahogy a melegeket, leszbikusokat, biszexuálisokat, queereket, transznemúeket és interszexuálisokat sem lehet átnevelni heteroszexuálissá vagy ciszneművé. Ne feledjük, a legtöbb LMBTQI embert ciszheteró szülők nevelték fel, mégis eltérő lett a szexuális irányultságuk vagy a nemi identitásuk.

 

Mitől lesz valaki LMBTQ? Mi az „oka” az átlagostól eltérő szexuális irányultságnak és / vagy nemi identitásnak?

Számos elmélet létezik az azonos neműek iránt érzett vonzalom és a születéskor kijelölt nemtől eltérő nemi identitás eredetéről. Ezek különböző okokat sorolnak fel a cisznemű heteroszexuális irányultságtól való eltérésre, a génektől vagy veleszületett hormonális tényezőktől a korai gyermekkori hatásokig. Sok tudós egyetért azonban abban, hogy a legtöbb ember szexuális irányultsága és nemi identitása kisgyermekkorban alakul ki, biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők bonyolult összhatásának következtében. Fontos hangsúlyozni, hogy emberi jogi szempontból teljesen mindegy, mi okozza, hogy valaki LMBTQ: a lényeg az, hogy szexuális irányultságától és nemi identitásától  függetlenül minden embert azonos jogok és egyenlő bánásmód illetnek meg.

 

De az hogy lehetséges, hogy valaki nem tud azonosulni a születésekor kijelölt nemével? Azt hittem, a nem nem döntés kérdése.

Vannak olyanok, akik úgy érzik, hogy amilyen neműnek őket kívülről látják, és ahogy magukat belül érzik, az nem egyezik meg, nem illik össze. Ehhez hozzáadódik, hogy elvárják tőlük, hogyan viselkedjenek, és ez teljesen különbözik attól, ahogy viselkedni akarnak. Ez kényelmetlen, kellemetlen, boldogtalan közérzetet eredményez, amit nemi diszfóriának neveznek. Bár a nemi diszfóriát megtapasztaló emberek gyakran évekig próbálkoznak abban a nemi szerepben élni, amit a társadalom elvár tőlük, szorongás és a boldogtalanság gyötri őket.

 

A transzneműség azt jelenti, amikor egy férfiból nő lesz, a nőből pedig férfi?

Ez a megfogalmazás azt feltételezi, hogy egy ember nemi identitását a fizikai adottságai határozzák meg. Ám egy transz nő identitása szerint mindig is nő volt, legfeljebb a születésekor meghatározott neme tért el ettől.

Ehhez a kérdéskörhöz hozzátartozik az is, hogy azok az emberek is, akik nem tudnak azonosulni (vagy nem teljesen tudnak azonosulni) a születésükkor kijelölt nemmel, többféle módon élhetik meg nemi identitásukat. Valóban sokan vannak a transz emberek között, akiknek határozottan férfi vagy női identitásuk van, és fontos számukra, hogy minden szempontból nemüknek megfelelően élhessenek, így a tranzíciót választják. Ám vannak olyanok is, akik bár folyamatosan abban a nemi szerepben élnek, ami számukra megfelelő és kellemes, mégsem esnek át tranzíción. Esetenként a transz emberek nem azonosulnak sem a férfi sem a női identitással teljes mértékben, illetve úgy érzik, megvan bennük mindkettő, vagy kifejezetten elutasítják a nemek kétosztatú rendszerét, és nem kategorizálható nemi identitással rendelkeznek. Olyan férfiak is vannak, akik rendszeresen, vagy néha-néha az ellenkező nem ruháit viselik, annak ellenére, hogy azonosulnak születésükkor kijelölt nemükkel – őket transztvesztitának (angolul crossdressernek) hívjuk.

 

A transzneműségből automatikusan következik a homoszexualitás, nem?

Nem. Ahogy korábban írtuk, a nemi identitásból nem lehet következtetni a szexuális irányultságra, egy transz ember ugyanolyan sokféle szexuális irányultsággal bírhat, mint egy cisznemű.

 

Meg lehet valakiről mondani a külseje alapján, hogy milyen a szexuális irányultsága vagy a nemi identitása?

A meleg, leszbikus és biszexuális emberek semmivel sem könnyebben azonosíthatók be a külsejük alapján, mint a heteroszexuális emberek. A megszokottól eltérő szexuális irányultság (és nemi identitás) nem egy embertípusra korlátozódik, minden korcsoportban, kultúrában, etnikumban, vallásban és nemzetiségben megtalálható. Mindemellett előfordul, hogy bizonyos szexuális (és egyéb) közösségekbe tartozó emberek öltözködésükben, megjelenésükben bizonyos stílusjegyeket, eszközöket használnak, elsősorban azért, hogy egymást könnyebben felismerjék. Ez olyan, mint például a különböző zenei stílusokat kedvelő fiatalok speciális öltözködése.

Azok a transznemű emberek, akik szeretnének minden szempontból nemi identitásuknak megfelelően élni, általában a külsejüket is szeretnék a nemi identitásuknak megfelelően alakítani, akkor is, ha a tranzíció részét képező műtéteken nem mentek keresztül, illetve ha még előtte állnak. Ám emiatt általánosságban egy környezete által férfiasnak ítélt nőről vagy nőiesnek ítélt férfiról nem indokolt feltételezéseket gyártani, hiszen nem egyféleképpen lehet nőnek vagy férfinak lenni, nőként vagy férfiként öltözködni és viselkedni.

 

De mit akarnak az LMBTQI emberek?

Azt, amit mindenki más: hogy elfogadják őket, úgy, ahogy vannak, és ugyanazokkal a jogokkal, lehetőségekkel élhessenek, mint bárki más. Barátokat, munkát, párkapcsolatot, családot, önmegvalósítást szeretnének. Viszont a társadalomban jelenlévő diszkrimináció és előítéletesség miatt sok mindent nehezebb elérni számukra. Ezért az olyan nyilvános események, kezdeményezések, mint a Pride, nem a társadalom provokálására vagy a melegség, transzneműség “terjesztésére” irányulnak, hanem az LMBTQI emberek helyzetének, életének, identitásának észrevétetésére és elfogadtatására.

 

...Szóval akkor mi is az a Pride?

A Pride-on sokan – LMBTQI és ciszheteró emberek egyaránt – sokféle okból vesznek részt. Van például, aki számára tiltakozás az előítéletek és a diszkrimináció ellen, van, aki számára önmagunk és embertársaink elfogadásának, a sokszínűségnek az ünnepe, és van, aki számára megemlékezés. (A Pride történelmi előzménye: 1969-ben New York-ban egy melegbár transz és meleg vendégei megelégelték az évek óta folyó rendőri razziákat és zaklatást, ezért fellázadtak.)

Újdonság, hogy mindez nemcsak felvonulás: a Budapest Pride 2018-tól egy egy hónapon át tartó fesztivál kulturális programokkal, a végén felvonulással és záróbulival. A sajtó a kulturális eseményeknél szívesebben ad hírt az eseménysorozatot lezáró felvonulásról, és a hétköznapi ruhában megjelenő többség helyett ott is szívesebben mutatja a kirívó megjelenésű vagy provokatív viselkedésű kisebbséget. A felvonulás megítélése meleg körökben is sokféle: vannak, akik túlságosan harsánynak tartják, míg mások a melegjogi mozgalom fő eseményét látják benne. A felvonulással szembeni ellenérzések alapvetően mégsem ebből, hanem a melegek elutasításából táplálkoznak – ezt mutatja az is, hogy a menetet Magyarországon csak a szélsőséges nézetek megerősödését követően, az utóbbi években érték támadások.

További információkért látogassatok el a Budapest Pride honlapjára

 

Források:
Labrisz Leszbikus Egyesület és Szimpozion Egyesület: Melegség és Megismerés képzési anyag, 2014
Labrisz Leszbikus Egyesület és Szimpozion Egyesület: Tények és tévhitek a melegségről
Karsay Dorottya, Dombos Tamás: Kérdőjelek helyett – LMBTQI kisokos a médiának, a Háttér Társaság kiadványa
Transzneműségről mindenkinek – A Transvanilla honlapja
Transgender People, Gender Identity and Gender Expression – Az American Psychological Association honlapja
World Health Organisation moves to end classifying trans identities as mental illness – Transgender Europe